na ne!

Tegnap Évus és Martinelli bukott ki magán. Számomra érthetetlen módon, de persze nem vagyunk egyformák! :)
Szerintem a leglényegesebb, hogy saját magunkkal kapcsolatban felejtsük el a következő szavakat:
- pfujj!
-undorító
-kiábrándító
-hájas
-hurkás
-ronda
-visszataszító
...
stb.
Ezek nem visznek előre Csajok!!! Sőt! Lenyomnak, elkeserítenek, rányomják a bélyeget minden napunkra! Nekem nagyon-nagyon nehéz volt szülés után a tükörbe nézni, látni a lelógó hasam, borzasztó volt, amikor szülés után két héttel megkérdezték hanyadik hónapban vagyok. DE SOHA NEM UTÁLTAM MAGAM! Most sem utálom magam, pedig korántsem vagyok tökéletes, ahogy láthattátok is itt. Van rendesen mit fogni rajtam, és persze ott virít a gyönyörűséges cellulitisz is. DE! Szeretem magam. Szeretem a melleimet, szeretem az arcomat, a szemeimet, a számat, a göndör hajamat. Szeretem, hogy bár van rajtam felesleg, arányos és nőies az alkatom! Szerintem keressétek meg azokat a dolgokat magatokon, amit szeretni lehet és kell is, fogadjátok el a hibáitokat és persze törekedjetek a változtatásra, de az önutálatot el kell felejteni.