2011. március 16., szerda
Feladjam? Ne adjam?
Természetesen nem adom fel, de egy-egy ilyen zabálós hétvége után azért elgodolkodom azon, hogy elérem-e így valaha a kitűzött célt? Mert így nem lehet. Nem. Lehet kisiklás, mondjuk havonta egyszer, de nem több napig tartó. A másik meg az, hogy itt vannak előttem olyan követendő példák, mint Bambi, vagy Nonó, akik bizony elérték az álomalakot, nem mellesleg szülés után...Szóval akkor nekem is sikerülhet, sőt sikerülni fog, csak egy kis rendet kell tennem az agyamban! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Pipacs, sajnos, ha több kilóról van szó, akkor majdnem zéró tolerancia lép fel. Kilengésnek nincs helye. Kegyetlenül hangzik, de sajnos másképp nincs eredmény. Az emberi természet olyan, hogy hamar talál kifogásokat, és ez tapasztalatból mondom. A napokban írtam, hogy nálam borul minden stb. De azért senki sem kötelezett, hogy kalácsot egyek, a felszolgált csirkecombot és sertésszeletet se kellett volna megenni, elég lett volna csak a csirkecomb, de megettem mindkettőt. Én is találtam magamnak kifogást, megnyugtattam magam és engedtem a csábításnak.
A csábítás mindig ott fog leselkedni ránk, minden sarkon ott lesz majd, nekünk kell erősek lennünk és ellenálni.
Már rég szerettem volna írni erről de most megteszem, mert aktuális, pontosabban mindig aktuális lesz.
Megjegyzés küldése